Nem is tudom...

Nem is tudom, hol kezdjem én,

Az elején, vagy a közepén,

A lényeg az, hogy elkezdjem,

S még ma befejezzem,

De ha egyszer elkezdem,

Nem sikerül befejeznem,

Ezért aztán bele se fogok,

Hanem vacsorázni indulok....

Most ilyen kedvem van... meg nem tudom...

Érdekes...

Kissé fáradt vagyok... szétSimseztem a fejemet...

Na, hello...

Fóótt!! ^^ avagy a nyár fénypontja :)

Na, itt vagyok jó sok idő után :) Igaz, hogy megint csak néhány napra, de ez van.

Szóval... nézzük Fótot!

Idén is baromi jól éreztem magam, s idén is sírtam utána, s idén is ugyanazt a zenét hallgattam, mikor hazajöttem, mint tavaly.

A harmónium-tanárom idén a Kolba Hajni lett, aki egyben a szobafelelősünk is volt.

Az énektanárom ismét a Bence Zsófi volt, aki megint együtt tanított minket az Orsival. (Elméletileg egy órán egyszerre csak egy embert taníthat, de nem baj. Jobb volt így =))

Szolfézsból totál véletlen a B csoportba kerültem (a 2. legrosszabba... tavaly A-s voltam, ahová azok kerülnek, akik totál bénák szolfézsból). A véletlen alatt tippelést kell érteni... Ha nem tippeltem volna, akkor én is a Rékáékkal együtt lehettem volna az A-ban....

A szobatársaim a következők: Duhonyi Niki, Munkácsi Gabi, Szekeres Orsi, Bácsi Réka, Bertalan Betti, Kaiser Kitti. Megint a 9. szobában voltam :)

Nézzük az eseményeket:

1. Vettem egy olcsó, kínai nyakláncot,amire kínai jel volt festve. Mikor kibontottam, rögtön szétesett. Kitti és Orsi megjavították, igaz, hogy megégették közben a kezüket az öngyújtóval, mikor megpróbálták elvékonyítani a nyaklánc zsinegjét.

2. Niki megtanított minket csomózott karkötők készítésére. Tudok szívmintásat, meg nyílhegyeset :)

3. Tök poén volt, mikor Niki azzal hülyült, hogy tud jósolni:

-Mmmm... holnap meghal Michael Jackson! Mmmm...

Néhány perc múlva bejön a Gabi:

- Hallottátok? Meghalt Michael Jackson!

4. Jövök fel szolfézsról csigalassúan, találkozok a Borival:

- Mi a baj, ...? (a... a nevemet tartalmazza)

- Semmi.

- Csak mert úgy nézel ki, mint aki szolfézsról jön!

5. Volt énekverseny is, ahol meglepő módon most nem én lettem az utolsó ( mert tavaly én voltam, ugye :P) 51 éneket tudtam, s az éneklésre 30/23 pontot szereztem. Ezzel lettem utolsó előtti. Mögöttem a Rozsnyai Gábor volt 50 énekkel.

6. Tök poén volt, mikor még a tanfolyam (tanfolyam! Nem tábor!) elején valamelyik éjszaka hülyültünk a Nikivel, meg a Kittivel. Nem tudtuk, hogy az Orsi alszik-e már, vagy sem, ezért elhatároztuk, hogy kicsi-a-rakást fogunk csinálni. Fölkerekedtünk, s a röhögéstől fulladozva odaálltunk az Orsi ágyához.

- Mi van? - nézett fel ránk, én meg olyan erővel kezdtem el nevetni, hogy rádőltem a Kitti ágyára (ami az Orsié mellett állt.).

Azon az éjszakán még el akartam menni a klotyóra vízért, hogy ha netán rámjönne a köhögs (allergia :S), akkor legyen nálam víz. Elindultunk kerülő úton a Kittivel, miután kábé fél órát vártunk, hogy kijöjjön onnan az összes illető, aki bent van. Már majdnem odaértünk, mikor zajt hallottunk. Gyorsan lekuporodtunk egy harmónium mögé, s majnem kirobbant belőlem a vihogás, mikor eszembe jutott, milyen képet vágnának a tanárok, hogyha fölfedeznének itt minket, egy harmónium mögött kuporodva. De aztán nem jött senki, s a klotyó előtt észrevettem, hogy vannak benn, úgyhogy gyorsan visszaiszkoltunk. Később megoldottuk a vízügyet, meg a fogmosást is az ablaknál XD.

Ha még eszembe jut valami jó poén, vagy valami, akkor azt is leírom ^^

Hiányzik Fót, pedig már 12 napja jöttünk el onnan... Eddig minden álmom ott játszódott le :S

És még van egy év!!!!!Wááááh!!!! :S:(:[

Na hello: Inylány :P

Egy végzetes találkozás egy fiú és egy lány számára

Na, most mesélek egy kicsit. Útravalóul, amíg nem leszek itthon (mert hát megyek Fótra 24-én, s csak 12-én térek haza, de két nappal utána meg kiruccanunk Szerbiába :])

Raktam fel néhány dolgot a blogomra:

- szerelmi kalkulátor (írd be 2 személy nevét, s kiadja, hány %-ig szerelmesek egymásba. Tudom, hogy nagy hülyeség, de kit érdekel?)

- számológép (arra a zöld feliratra kell kattintani, akkor indul el :P)

- naptár (ezt nem részletezem)

- Térkép (beírod, honnan hová akarsz menni)

Nah, de jöjjön a mese :P (tudom, hogy hülye vagyok, nem kell mondani. Egyébként az alapötlet a Hayate no Gotoku! 1. részéből jött)

ITT megnézhető:

Egy fiú és egy lány végzetes találkozása

Borongós, téli nap volt (mondjuk milyen legyen télen XD), a fagy már csípte a lány ujjait, a hideg bemerészkedett a kabátja alá, sőt, még a zoknijába is, s azon tűnődött, hogy vajon nem fagy-e halálra, mielőtt hazaér. Lábait ritmusosan rakosgatta egymás elé, már nem is érezte őket, annyira elgémberedtek. Füle sajgott, fogai egymáshoz koccantak. Fázott.

A fiú éppen hazafelé vánszorgott, s igyekezett nem figyelni a szél zúgására, ami nagyon irritálta a fülét. Felvette kesztyűjét, bekötötte csizmája fűzőjét, s tovább baktatott. Ekkor vette észre a lányt. Szegény már remegett a hidegtől, szája, és körmei lilák, orra és arca piros.

A lány már nagyon fázott. Muszáj volt megállnia, lábai majdnem felmondták a szolgálatot az út kellős közepén, s majdnem elgázolta egy autó. Hát igen. Ez nem az ő napja. Már csak ezért se, mert tesiórán már megint fejbetalálta egy medicinlabda, s frontálisan ütközött az öltözőajtóval. No meg ott van a kémia... Hát, igen... a dogát már megint elszúrta, s megint kapott egy nagy karót. Na, de sebaj... Majdcsak túléli valahogy... S akkor meglátta a fiút (szappanoperába illő jelenet XD)... aki szembejött vele... (Mindenki képzelje el olyannak őket, ameilyennek akarja... most ezzel nem akarok vacakolni :P)

A fiú észrevette, hogy a lány nézi (mondtam, hogy szappanopera :P), s akkor fellángolt a szívében valami... amit eddig még nem érzett soha egyetlen lány iránt... (na, ne már! Ez túl csöpögős! Komolyan, ez már annyira szirupos, hogy kenyeret lehetne alája tartani... :S)

Szóval a srác és a lány tekintete találkozott, s akkor a srácnak eszébe ötlött valami...

- Bocs, de te nem vagy beteg? Csak mert fázol! - mondta a lánynak.

- Tudtommal nem... meg különben is, mit csinál az ember télen, ha nem fázik? - méltatlankodott, s otthagyta a srácot, s a fiú menet közben végig hátrafele tekintgetett. Egészen addig, amíg össze nem ütközött egy járókelővel:

- Előre nézz, ne hátra! - kiabált rá a néni, majd (miután látta, hogy a fiú egyik fülén be, a másikon ki a mondókája) elszelelt.

A lány pedig csak ment, mendegélt tovább....

Tudom, hogy ez hatalmas nagy hülyeség, meg minden, de pont azért írtam. Legalább lehet rajta röhögni (amit nem nagyon hiszek :P)....

Nah, egy kis Ramytól tanult idézés:

,,Kettőnk jövője, melyet a Föld kezébe helyeztünk...
Szárnyra kel egy szélroham által.
Annyira unalmas duzzogni...
Vagy a végzeted ellen veszteni...
Nagyon szánalmas dolog!
Igazadat hazugság szülte...
Csak sajnálat jutott osztályrészül...
Ám ha elszántan próbálod, bármit megtehetsz
Hatalmas hullámok csapkodnak felettem...
Ám mégis hagyom, hogy sodorjon az ár.
Félreértett érzések...
Célt révesztett remények...
Higyj bennük erősen, s egy nap majd valóra válnak.
Fussunk hát tova, s verjük fel az út porát...
Úgy, mint a szeszélyes szellő."

Nah, ez nekem annyira tetszik ˘-˘ *.*

Olyan szép, meg ilyesmi...

De hallani még jobb, még szebb, még érdekesebb ^^ KATT!

Nah, egyéb hírek:

Ramy visszajött a kariba ^^ (áá, nem hiányzott senkinek! Á, nem, azért ujjongott az egész honlap, ugye :P:P) Végre ő is ott van, ahová (is) tartozik. (:

Befejeztem a naplómat (ideiglenesen) a 999. oldalon (hihetetlen, de igaz... 5.től kezdve írom, s most megyek 9.-be). Az utolsó mondatot azért nem mondom meg... pedig annyira szeretném!!

Megvolt a beiratkozás... Zuhogott az eső, még szerencse, hogy apám kölcsön tudta kérni a nyomdától a kocsit, különben szétáztunk volna (mondjuk így is, de mindegy... azért feszítek már 11 óta pizsiben :P)... Nem ment olyan nehezen... Megtudtam, hogy 9.B-s leszek..., s 30-an leszünk az osztályban... majdnem 2x annyian, mint az előző osztályomban...

Duf mesélte a Honlapon, hogy náluk a D-sek (ő 10.-es) azt akarták a füzetükre írni, hogy X.D... XDXD

"Milliónyi egyforma osztriga van a tenger fenekén, aztán Isten egyszer kiválasztja az egyiket, és azt mondja, ez más lesz, mint a többi. Belerak egy kis homokszemcsét, és a kagyló gyönyörű gyöngyöt készít..."

Idgie Threadgoode (Sült, zöld paradicsom)

További jó nyaralást! Érezzétek jól magatokat ^^ Azért néha nézzetek be, hátha lesz fenn néhány újdonság, vagy ilyesmi... Strandoljatok sokat, de azért ne égjetek le (úgy, mint, én meg Réka)!! ^^.

ßye: Netta, kis Hayate no Gotoku! rajongó...

Minden, mi fontos...

Minden, ami fontos, egy napon eltűnik majd... mindennap elhagy valami jó, amiért érdemes élnem, de ha el is megy, egyszer majd lehet, hogy visszajön...

,,Csak vidd tovább a dalt

Hisz mindig veled tart.
Ha kihunynak a fények,
A szívedben akkor is ott él majd.
Csak vidd tovább a jót,
hogy hangod velünk szólt
És ott éljen benned,hogy
Nemcsak álom volt,de
a remény mindig megmarad,a lelkedben él
És mi emlékszünk majd rád, ne félj!"

Ha úgy érzed, már minden elvesztettél, akkor gondolj arra, mielőtt a mélybe vetnéd magad, hogy van valaki, akinek te fontos vagy, s aki számára nem élet az élet nélküled...

Nézz le a mélybe, s emlékezz, hátha eszedbe jut még az az ember, s képzeld, ahogyan sír majd... - a temetéseden... Sírj! Sírj, mert csak így adhatod ki magadból azt a keserűséget, ami majdnem a vesztedet okozta...

,,Tudom mi bántja a szívedet
Add nekem most a könnyedet
Az álom, lassan véget ér.
A remény mindig megmarad,a lelkedben él
És mi emlékszünk majd rád, ne félj!"

Sírj, és lépj vissza a peremről, menj, keresd meg azt az embert!

Szükséged van rá... szüksége van rád...

Menj a számodra kijelölt ösvényen, s ne térj le soha, s ne is add fel, bármennyire is szeretnéd! Ne add fel, még akkor se, ha előtted tátong a szakadék, hogy elnyeljen!

Nézz fel az égre, s nevess! Nevess, s ne ess kétségbe, ne hagyd, hogy a bánat eluralkodják rajtad!

Nevess! Mosolyogj! Kacagj! Vihogj! Bazsalyogj! Somolyogj! Egyszerűen: Húzd fel a szád két sarkát a füled felé....

Vége... most már nincs tovább

Egy kissé fura és érdekes, hogy az az osztály, amibe tartoztam, az az osztály, amely a leghülyébb volt mind közül, az az osztály, amelynek létszáma nem haladta meg a 17 főt, az az osztály, amelyben a klikkesedés riasztó méreteket öltött most már nincs.

Elballagtunk. Végigültük azt a sok fárasztó dumát, s kibírtuk a sok hülyeséget, ki könnyezve, ki majdnem nevetve....

Elviseltük azt a sok virágot, amit kaptunk, meg ilyesmi. Egy kicsit váltsunk már hangnemet!

Nah, így jó lesz :D

Szóval a lényeg: a ballagás baromi unalmas volt, fele rokon eltűnt, majd a Felföldit alig találtam meg, hogy átadjam neki a 3. virágot (pedagógus nap, egyéni, ballagás), ami irtó röhejes volt (mármint az, hogy mindegyiket tőlem kapta). Aztán... a húgom szétunta magát, a kardigánját a fejére húzta, úgy énekelte a Szózatot. (Na, enyhe túlzás) Dani és Réka egész jól elvoltak, kifiguráztak néhány beszédet, meg ilyesmi. Én meg idegességemben majdnem elkezdtem röhögni XD. A magassarkú kitörte a lábam, s mikor meneteltünk vissza a teremhez, beakadt a küszöbbe a sarka, s majdnem hasra estem :S

Ittunk pezsgőt, adtam kórót, majd Rékával fél órát vártunk a kocsira :S

Otthon kaja hidegtál, ital: kóla, fanta és traubi.

Ajándékok: bőrtatyó, számítógép, 3 füzet, 2 toll + 1 rotring, 8.000 Ft értékű könyvutalvány (yess) fülbevaló, 2 nyaklánc + 1 kutya alakú kitűző :S

Dani este elment, majdnem odaadtuk nekik Nyervolinkát (az egyik kismacskánk)....

Másnap strand Rékucival, hazaérve rákvörös hát és váll, meg ilyesmi.

Kedden.... a 4 kismacskából 3 eltűnt (név szerint: Tigris, Bleach, Pantalaimon).... csak Nyervolinka van meg, az is keservesen nyávog, de szereti a májaskenyeret.

Egyébként semmi különös. Réka ma megy haza (tegnap sikerült összeveszni vele is meg anyámmal, 8 nap múlva Fót, Rékával most egy kicsit nyűgösen vagyunk el, nem annyira érzem magam vele jól :S

Nah, ennyi a mai beszéd, megyek a Honlapra... remélem van fennt valaki :)

Különös hangulat

Minden, amit szeretnél lehet, hogy egy nap majd az öledbe hull, de te majd nem ismered fel, mert máshogy vártad és másképp.

Ne hidd, hogy álmaid csak neked vannak, ugyanakkor ne reméld, hogy mások majd sajnálni fognak, ha valami balul sikerül - ez olyan nagy gyávaság.

Ne hidd, hogy az élet csak szép lehet, eszmélj rá, hogy semmi sem tökéletes.

Ne próbáld elhinni, hogy az élet könyörtelen, csupa szenvedés, találd meg benne a jót, a gyönyörűt!

Ha valami nem sikerül, ne keseredj el - hiszen ha jobban akarod, akkor majd meglátod, menni fog.

Csak akarni kell...

Szeretni nem könnyű, főleg, ha az illető kést márt a szívedbe, vagy megbéklyózza azt.

A szeretet és az utálat néha ugyanolyan - mindkettő szenvedés.

Ne várj örökké az ajándékra, mert ha vársz, csak annál később érkezik meg.

A szerelmet nem keresni kell, hanem megtalálni!

A kulcsot soha ne keresd, kivéve akkor, mikor ha nem jó a csengő.

De ha nincs otthon senki, akkor nyisd ki az ajtót azzal, amit a kezedben szorongatsz.

Vajon miért pont ezt a szót a legnehezebb kimondani - bocsánat?

Bocsáss meg azoknak, akik kérik, s bocsáss meg azoknak is, akik soha nem kérték, s tovább mételyeznek.

Ne élj vissza másokkal, se mások helyzetével - inkább segíts nekik!

Én pedig köszönöm Ramynak, aki segített ennek a fura hangulat eléréséhez a blogjával! =)

=) HAPPY BIRTHDAY (=

 Nah, végre eljött a szülinapom is =) Kaptam néhány pólót meg még nem tudom mit, mewrt csak pénteken ünneplünk.

 Végül is most nekem nem ez a lényeg... hanem az, hogy írtam egy levelet egy fiúról meg rólam az egyik ismerősömnek (aki a Niki-Nóri-ügyben is segített)... s hát ezt írta vissza:

Egyértelműen tetszel neki! Az, hogy mit tégy, attól függ, mit akarsz. Ha ő is tetszik neked (feltételezem), akkor add tudtára, hogy közeledhet feléd, nem fogod visszautasítani. vagyis ne a cipődet bámuld, hanem nézz a szemébe, mosolyogj, és ne "kukán", csöndben ballagj mellette, hanem beszélgess vele! Meglátod, ettől megjön majd az ő bátorsága is! 

 Jajj, de örülök neki!

A hülye Lagzi meg kibékült félig a Nikivel, azzal a feltétellel, hogy megváltozik. Én pedig azzal, hogy leszáll azokról a srácokról, akik tetszenek nekünk. Erre ő:

- A Te pasijaidra? Nem is szálltam rá!

- Ja, de nem az enyémre, hanem tavaly a Nikiére! Azt mondtad, hogy mikor a Koni odaadta a tablóképet, megfogta a kezed!

Erre olyan hülyeségeket mondott, hogy égnek állt tőle a hajunk. Azt mondta, hogy eredetileg az övé lenne a kép, mert neki adta, mivel az apjuk ismeri egymást.

- Na, és hogy hivják az apját? - kérdezte a Niki.

- Nem mindegy? - válaszolt hirtelen a Petra. Ebből látszik, hogy nem is igaz... kamuzik.

- Úgy, mint a fiát? Fehér Konrád? - szólt megint a Niki.

- Igen - mondta a Lagzi...

 Ám mikor beértünk az osztályba, megkérdeztük a Rénit erről a dologról.

- Fehér Sándornak hívják az apját.

Húúúhhh, szegény Niki tiszta ideg volt (mondjuk én is).

Nah, asszem ennyi mára.

:)(: LOVE :)(:

 Hát, rengeteg dolog történt ugye az elmúlt időben... Például:

- húsvét (minek van, komolyan? Oké, tudom, hogy megtisztulás, meg újjászületés,

 de az szerintem disznóság, hogy csak a srácok kapnak pénzt meg csokit (igaz, a csoki felét én eszem meg...)!!!)

- 3 nap Ken-chanéknál =) (júj, az az ágyazás durva volt XD (éjjeli fél kettőkor hozzáfogtunk az ágyazáshoz, de csak negyed 3-ra végeztünk XD)

- Rengeteg Bleach (Byakuya, Urahara, Ichigo és KENPACHI!!)

- Twilight (egy na

p alatt elolvastam (nem hősködöm... na jó, egy kicsit talán igen)... egész jó volt, bár nekem a könyv háromnegyedénél elegem lett egy kicsit Edwardból)

- Elmaradt naplóírás (olyan sok esemény történt, de lusta vagyok leírni... ÍGY HOGY A FRANCBA TELIK BE A SZÜLINAPOMIG?)

És a lényeg!!

Ma végre valahára, 4 hónap után találkoztam Vele... Akinek szeme, mint a tenger, s úgy tud nézni, hogy megáll az idő... Mintha az egész tested abban a kékségben lenne... mintha átölelne a szemével... (Ugye nem lettem egy kicsit perverz, ugye nem?)

 A naplómból még 30 oldal hátravan... -.- és már csak 6 napom maradt, amiből kettőt kirándulással fogok tölteni (megyek Sátoraljaújhelyre is... oda már rég el akartam menni)... csak tudnám, ki mellé fogok ülni... 

  

 Kaptam visszajelzést egy pályázatról :( Nem hívtak be a döntőbe, csak kaptam egy ócska oklevelet :(

 Jelenleg a suli géptermében ülök, s dumálok a Honlap-beliekkel =) régen beszéltem már velük...

Nah, most jöjjön néhány kép: 

 

Ez itt Yamada Hanatarou =))

Ez pedig Kuchiki Byakuya =))))

Érző szív

Íme a válasz a levelemre. Semmit sem módosítottam rajta, s talán az előzőn se kellett volna

Kedves elkeseredett 14 éves!

Egyik kedvenc könyvem szabó Magdától az Abigél – most óhatatlanul ez jutott eszembe. Egy bentlakásos lányiskolában játszódik, korod béli lányok között. A főhőst, Ginát osztálytársai kiközösítik (az most mindegy, hogy miért), válogatott módszerekkel gyötrik a lelkét. Gina eleinte sír, ám egy alkalommal nem vesz róluk tudomást, rezzenéstelen arccal viseli az újabb bántást. Előttem van a jelenet, ahogy egyik osztálytársa ezt mondja:

„Ennek víziló lelke van – még csak nem is sír. Akkor meg minek? Nem kellene inkább megbocsájtanunk?”

Erről van szó! A te (volt) barátnőidnek is addig érdekes az egész, amíg látják rajtad, hogy szomorú vagy! Amint azt fogják látni, hogy nem érdekel, nem fognak veled tovább foglalkozni!

A kamaszok sajnos ilyenek – most igyekeznek beazonosítani, kinek hol a helye, mi a szerepe egy adott közegben, egy adott közösségben. Bár ez a viselkedés inkább fiúkra jellemző, hisz nekik a vérükben van az egymással való versengés, a rangsor felállítása. Hát, te most lány létedre találkoztál ezzel – tehát ezt a helyzetet kell ügyesen megoldanod. Szerencsére itt csak 3 lányról van szó, tehát vannak még az osztályodban lányok! Nézz körül köztük, keress magadnak közülük barátnőt, ezekkel a lányokkal pedig próbálj meg nem foglalkozni! Persze, sírhatsz – sírnod is kell, hisz elvesztettél valamit (egy barátságot), ami kedves volt a szívednek, amit most el kell siratnod – de ezt ezután se előttük tedd! Hidd el, minden csoda 3 napig tart: ahogy ezek a lányok azt fogják látni, hogy nem foglalkozol velük, ők sem fognak veled tovább!

Egyébként ez az egész helyzet annak a bizonyítéka, ahogy nem vagy már kislány – megkaptad az első leckét az élettől! Ha visszaemlékszel, óvodában, vagy alsóban ilyesmi elő nem fordulhatott volna! Ezzel a szituációval, ennek kezelésével fontos dologra készülsz most fel lassan-lassan bekövetkező felnőtt életeddel kapcsolatban: akkor is fogsz hasonló helyzetekbe kerülni, akkor is vesztesz majd el barátokat (bár felnőtt korban kicsit mást jelent a barátság, mint a gondtalan tini korban), érnek majd véget szerelmek az életedben, ami hasonló érzésekkel fog járni, és csöppensz majd ki munkahelyi- és egyéb közösségekből. Ezekkel a helyzetetekkel meg kell tanulnod mit kezdeni – mint ahogy mindenkinek. Te most kaptad az első leckét „nagylányságból” – sok sikert hozzá, hogy nagylány módjára birkózz meg vele!

Vérző szív

Egy levelet kisebb-nagyobb módosításokkal másolok be ide:

Szia Hópihus ! Én egy 14 és fél éves lány vagyok, s eddig úgy-ahogy boldogan teltek a napjaim, egészen addig, amíg a barátnőm furcsán kezdett viselkedni. Ezt már pénteken is észrevettem, de leginkább akkor jöttem rá, mikor hétfőn megnyertük az irodalom és rajzversenyt. Mikor visszaértünk egy ünnepségről, mondtam neki: -Nyertünk! Erre ő: -És? Kit érdekel? Menj már innen, jó? Ez nagyon letaglózott. Azóta kiestem abból a 4 fős csapatból, ahová eddig tartoztam. S a helyemet a Heni vette át, aki közénk tartozott, s valamiért mindig engem néz, és boldogan mosolyog. Örül, hogy szenvedek a fájdalomtól, amit a Nóri elvesztése okozott. Néhány osztálytársam kiszedte belőle, hogy azért veszett össze velem, mert irányítom őt. Ez félig igaz is. Néha tényleg felmerült bennem, hogy vagy nekem nem kéne rávennem, hogy jöjjön el velem boltba, vagy pedig ne fogadna ennyire szót! Mikor mentünk ki tesiórára, azon agyaltam, hogy páratlanul vagyunk, s párba kell majd dolgozni. Arra gondoltam, hogy majd megkérem az Ildit, legyen velem. Erre a Heni, mint aki olvas a gondolatomban, odaszól az Ildinek: -Ildi, te leszel majd a Nóri párja! - majdnem elbőgtem magam, mint ahogy azt később tettem otthon és a klotyóban. Később hallottam a Nórit: - Páratlanul vagyunk... Ki lesz a ... párja? - a ... lennék én. - Háát, cseszte! - szólt a Heni kárörvendően. Tesiórán végig szenvedtem, s beosztottak a Nórihoz és az Ildihez. Ott észrevettem, hogy a Nóri nem annyira undok velem. A Heni kavarta az egészet, abban biztos vagyok, hogy Ő irányíthassa a Nórit, ami szemétség... Én NEM AKARTAM irányítani a Nórit! Mikor elindultam vissza osztályfőnökire, utánam szólt a Nóri: - Ha ki akarsz engesztelni, akkor változz meg! Erre én, mert harcias természet vagyok: - Nem érdekel! Nincs szükségem rátok! - s közben a könnyeimmel küszködtem. Láttam, ahogy a Heni arca felragyog, és diadalittas mosoly suhan át az arcán. Később aztán az ebédlőben ültem, s láttam, ahogy letelepednek az asztalunkhoz, ahová én nem ülhettem, mert úgyse engedték volna, vagy pedig elmennek onnan. Láttam, ahogy a Heni végig rajtam mosolyog, s a Roxi felröhög. Ez már nagyon elkeserített, s alig ettem a kajából, felkeltem és kimentem. Van még valami, amiről nem szóltam: reggel vettem a Nórinak békítő-csokit, amit a padjára raktam. Erre ő odahívta a Henit, majd a csokoládé 5 perc múlva már visszadobottan hevert a padom mellett. Rajzszakörön a Nóri 1 évvel fiatalabb barátnője is szekált. Mikor meséltem a Fanninak (ő legalább szeret), hogy kaptam a Viktortól myvipen 2 szívet, ezt mondta: -Júúj, de gyerekes vagy! - s onnantól kezdve nem volt nyugta. Már-már elbőgtem magam, de nem akartam ezt az örömet megszerezni neki. Most mondd meg, mi tévő legyek? Úgy fáj az egész, hogy szenvedés számomra minden. Kérlek, segís! A fórumon viszont nem tudok ott lenni, sajna. Megkérhetnélek arra, hogy leírod nekem? Köszönöm, ha segítesz! Inylány, a kétségbeesett, vérző szívű lány És bocsáss meg, hogy ilyen hosszúra sikeredett a levelem!

Ez lenn az a levél. Az egész napom olyan borzalmasan sikerült, hogy ... nem tudom....

Bleach I.

Nah, itt is vagyok, most igyekszem egy kicsivel többet írni. (végre-valahára találtam franciabugyit).

Közben anyámnak meséltem néhány Bleach-es poént, de nem írom le őket, mert úgyse értenétek :P

Néhány aranyköpés:

Az egyesült nemzetiség létrehozta az ENSZ-t.

A gesztenyesütögető néni kiállt a sarokra és odacsalogatta az embereket a szagával.

Őseink nem érhették meg a haláluk napját, mert rendszerint előbb elhullottak a csatamezőn.

A Szent Jobb István király balkeze volt.

Elküldtem egy pályázatra néhány művemet, majd meglátom, mi lesz (álmodik a nyomor).

Abból a napból viszont elegem van.

1. Bekrepált a nyomtatóval rendelkező számítógép a sulikönyvtárban.

2.Ezért el kellett mennem a városi könyvtárba, ahol oldalanként 40 Ft-ot kell fizetni.

3.Elromlott ott a nyomtató, ezért 4 oldal helyett 8-at nyomtatott.

4.A postán meg fél órát kellett várakoznom!!!

A mai nap röviden:

Szóval esett az eső reggel, mikor felébredtem. Ez még önmagában nem volna baj, ha lenne kocsink (magánühyeket majd később), de mivel nincs, ezért fél órát gyalogolhatok a suliig.

Az első sarkon rájöttem, hogy nem raktam be a táskámba a felvételis lapot, amit alá kellett írni és mára vinni kéne. Nem fordultam vissza, mert különben elkések.

A második sarkon átázott a csizmám.

A harmadik sarkon egy nagy pocsolya volt, amibe direktből belehajtott egy autó, dézsányi vizet zúdítva rám (A rohadt életbe már!!!!) Úgy néztem ki, mint egy vízember.

Tesiórán beszót a hülye Ica (egyébként fiú, csak göndör haja van, ezért átneveztem Mangal Icára), hogy a sorversenyben miattam vesztettünk (ami nem igaz, mert én nem ejtettem el a labdát, nem úgy mint a Joci! Aki ráadásul jól vállba dobott azzal a szar medicinnel! Na jó, akkor tényleg elejtettem... de akkor sem én vagyok a hibás!!).

Aztán a hülye, szadista Komáromi meg mondta, hogy nem is csináltam semmit órán (nem tehetek róla, hogy mindig akkor nézett oda, mikor a konvektoron ültem!! Egyébként KIVÉTELESEN!!! tényleg csináltam valamit, nem úgy mint ő, aki egész órán a zsámolyon ücsörög!!)

Aztán mikor a barátnőmmel beültünk a napközibe (ő a napközis, én csak úgy beülni szoktam), a Holló elkezdett dumálni nekünk és nem akarta abbahagyni....

A nap fénypontja: 1. Kikaptam a töri tzmet.

2. németből kaptam egy kis 5-öst (Ez nagy szó, mert a némettanár, Szőkenő, tudat alatt engem nagyon utál, csak nem tudom miért. Olyan szinten, hogy kérdez valamit és meg se várja, hogy válaszoljak, már mondja is a választ ezzel a hozzászólással:

- Hát ezt sem tudod! - ilyenko úgy belerúgnék valamibe!! (mondjuk a Szőkenőbe) Na jó, azért nem, de rohadtul dühös vagyok!!!)

A képen Yamada Hanatarou látható, az egyik kedvenc szereplőm a Bleach-ből. Kicsit ididóta, de pont azért szeretem!

Nem lehetne azt mondani, hogy ez volt életem legjobb napja...

Ráadásul mindjárt Valentin-nap!!!

Nem mintha eddig bárkitől is kaptam volna valamit... Én ose kapok semmit, csak irgykedek a többiekre...

Néhány kép a végire:

Betegség -.-

Na beteg lettem, hányok, nagyon jó :S Pont erre vágytam! Pont erre!
Kaptam billentyűzetet meg egeret.
Nincsen kedvem túlságosan írni, majd otthon, vagy suliban :S mikor jobban leszek....
Remélem nem betegszem le nagyon, mert pompon picsa azért akarok lenni!!
Nem olyan rossz...

Franciabugyi

Na, hát itt vagyok már megint, ugye! A farsangon pompongirl-ök leszünk (HSM elméletileg, gyakorlatilag....)
Ez volt a marhaság. Jöjjön a valami más is!
Szóval írtam a Tominak myvipen és visszaírt!!!!! (Nem, nem vagyok belé szerelmes, csak írtam neki!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) Majd holnap kimásolom, ma más nincsen kedvem :S
Kaptam a nagyszüleimtől egeret ( a szg-hez). Ez tök meglepő. ugyanis soha semmit nem adnak ,,csak úgy". Sőt, még lementek a Tesco-ba billentyűzetet is nézni. Hogy mik nem vannak!
Tegnap a Nikivel elmentünk franciabugyit nézni (kell a picsasághoz). Az aztán minden volt, csak normális vásárlás nem! (Mondjuk mikor vagyunk mi normálisak, ugye) Találtunk nagy nehezen franciabugyit, de az meg fehér volt :S
- Ez az! Fekete! - kiáltunk fel és megemeljük.
Utána perceken keresztül fuldoklunk a röhögéstől. Csipkés volt, ugyanis.
Na, miután végigolvastad ezt a hatalmas ökörséget, térjünk át a felvételire.
Nyelvtan: 50/43
Matek: 50/27 (nem bírtam befejezni)
Na, szerintem ennyi mára.

Új év, új élet *-*

Már nagyon régen nem írtam, de hát úgyse olvassa senki sem a blogomat, szóval tökmindegy :S

Nemrég volt szülői, s kitalálták, hogy farsangon a HSM-et adjuk elő, amint ledobjuk magunkról a talárt (vagy mit) és nekiállunk ropni :S

És ezért holnap reggel 10-re be kell mennünk próbálni. Nagyon örülök neki! (ezt természetesen irónikusan értettem!) Plusz részt vettem egy rímfaragó versenyen, ahol nem én nyertem, ami szerintem igazságtalanság. Az én versem jobb volt, legalábbis szerintem. Azért leírom ide is:

Álarcosbál

Nincs arcuk, csak álarcuk,

Egy fehér maszk, mi rajtuk tapad.

Arcukat elfedi homály,

S nincs más, csak egyformaság.

Mikor járod az utcát, teret,

Álarcosok utadon kísérnek.

Kik fehér, dísztelen maszkjukban,

Nem találják soha önmagukat.

Álarcosbál amit látsz,

S ez a sok egyformaság

Igazán megmutatja,

Szinte mindenkinek van maszkja.

Ám ha eljön a farsang ideje,

Álarcra maszkok kerülnek.

Felcsendül a zene, eljön a tánc,

S ez lesz az igazi álarcosbál.

Így utólag elolvasva már más a véleményem...

De nemrég találtam egy pályázatot, arra majd elküldöm a másik versemet. Remélem, ott majd sikerrel járok (álmodozz csak...)

Az öcsém ,,írt" egy könyvet :S Jobban mondva, rajzolta, már amennyiben rajzolásnak lehet nevezni azt a sok vonalat....

Tegnap voltak nálunk a mamámék, mert a húgomnak szülinapját ünnepeltük. 6 éves lett. Kapott valami ékszerkészletet (műanyagból), s van benne valami olyan hülyeség, ami leginkább műkörömnek néz ki, csak ahhoz meg túl nagy (akkora egy darab, mint a húgom orra). Találgattuk, mi lehet az, de nem jöttünk rá. Úgyhogy inkább elolvastuk a reklámszöveget. (hatalmas baromságok voltak rajta: ettől a lányok mindig boldogok, nevetnek, hordd mindig ezt, s te leszel a sztár!)

A hasunkat fogtuk a nevetéstől =))))

Félévi jegyeim (nem mintha érdekesek lennének, vagy mi)

Magatartás: 5

Szorgalom: 4

Irodalom: 5

Nyelvtan: 5

Történelem: 5

Német: 4 (ez nem ér!!)

Biológia: 4

Földrajz: 4

Matematika: 4

Technika: 5

Számítástechnika: 5

Ének: 5

Rajz: 5

Testnevelés: 3

Fizika: 4

Kémia: 4

Megírtam a felvételit, nem mintha nekem számítana... :P

A félévi jegyeimre vonatkozóan van néhány megjegyzésem. A németről nem én tehetek, elvégre nem én utálom tudat alatt magamat, hanem a tanár (ez aztán nyakatekert kifejezés).

Egyébként visszajött a régi fizikatanárunk, s megkért rá, hogy írjam az iskolaújságot!!!!!!! (=))

Ráadásul holnap és holnapután szünet, mert a fél iskola síelni van!! Yeahh!

Jah, egyébként a fölső képen Kurosaki Ichigo, az alsón pedig Kuchiki Rukia látható.

Nah, ennyi mára.