Egy végzetes találkozás egy fiú és egy lány számára

Na, most mesélek egy kicsit. Útravalóul, amíg nem leszek itthon (mert hát megyek Fótra 24-én, s csak 12-én térek haza, de két nappal utána meg kiruccanunk Szerbiába :])

Raktam fel néhány dolgot a blogomra:

- szerelmi kalkulátor (írd be 2 személy nevét, s kiadja, hány %-ig szerelmesek egymásba. Tudom, hogy nagy hülyeség, de kit érdekel?)

- számológép (arra a zöld feliratra kell kattintani, akkor indul el :P)

- naptár (ezt nem részletezem)

- Térkép (beírod, honnan hová akarsz menni)

Nah, de jöjjön a mese :P (tudom, hogy hülye vagyok, nem kell mondani. Egyébként az alapötlet a Hayate no Gotoku! 1. részéből jött)

ITT megnézhető:

Egy fiú és egy lány végzetes találkozása

Borongós, téli nap volt (mondjuk milyen legyen télen XD), a fagy már csípte a lány ujjait, a hideg bemerészkedett a kabátja alá, sőt, még a zoknijába is, s azon tűnődött, hogy vajon nem fagy-e halálra, mielőtt hazaér. Lábait ritmusosan rakosgatta egymás elé, már nem is érezte őket, annyira elgémberedtek. Füle sajgott, fogai egymáshoz koccantak. Fázott.

A fiú éppen hazafelé vánszorgott, s igyekezett nem figyelni a szél zúgására, ami nagyon irritálta a fülét. Felvette kesztyűjét, bekötötte csizmája fűzőjét, s tovább baktatott. Ekkor vette észre a lányt. Szegény már remegett a hidegtől, szája, és körmei lilák, orra és arca piros.

A lány már nagyon fázott. Muszáj volt megállnia, lábai majdnem felmondták a szolgálatot az út kellős közepén, s majdnem elgázolta egy autó. Hát igen. Ez nem az ő napja. Már csak ezért se, mert tesiórán már megint fejbetalálta egy medicinlabda, s frontálisan ütközött az öltözőajtóval. No meg ott van a kémia... Hát, igen... a dogát már megint elszúrta, s megint kapott egy nagy karót. Na, de sebaj... Majdcsak túléli valahogy... S akkor meglátta a fiút (szappanoperába illő jelenet XD)... aki szembejött vele... (Mindenki képzelje el olyannak őket, ameilyennek akarja... most ezzel nem akarok vacakolni :P)

A fiú észrevette, hogy a lány nézi (mondtam, hogy szappanopera :P), s akkor fellángolt a szívében valami... amit eddig még nem érzett soha egyetlen lány iránt... (na, ne már! Ez túl csöpögős! Komolyan, ez már annyira szirupos, hogy kenyeret lehetne alája tartani... :S)

Szóval a srác és a lány tekintete találkozott, s akkor a srácnak eszébe ötlött valami...

- Bocs, de te nem vagy beteg? Csak mert fázol! - mondta a lánynak.

- Tudtommal nem... meg különben is, mit csinál az ember télen, ha nem fázik? - méltatlankodott, s otthagyta a srácot, s a fiú menet közben végig hátrafele tekintgetett. Egészen addig, amíg össze nem ütközött egy járókelővel:

- Előre nézz, ne hátra! - kiabált rá a néni, majd (miután látta, hogy a fiú egyik fülén be, a másikon ki a mondókája) elszelelt.

A lány pedig csak ment, mendegélt tovább....

Tudom, hogy ez hatalmas nagy hülyeség, meg minden, de pont azért írtam. Legalább lehet rajta röhögni (amit nem nagyon hiszek :P)....

Nah, egy kis Ramytól tanult idézés:

,,Kettőnk jövője, melyet a Föld kezébe helyeztünk...
Szárnyra kel egy szélroham által.
Annyira unalmas duzzogni...
Vagy a végzeted ellen veszteni...
Nagyon szánalmas dolog!
Igazadat hazugság szülte...
Csak sajnálat jutott osztályrészül...
Ám ha elszántan próbálod, bármit megtehetsz
Hatalmas hullámok csapkodnak felettem...
Ám mégis hagyom, hogy sodorjon az ár.
Félreértett érzések...
Célt révesztett remények...
Higyj bennük erősen, s egy nap majd valóra válnak.
Fussunk hát tova, s verjük fel az út porát...
Úgy, mint a szeszélyes szellő."

Nah, ez nekem annyira tetszik ˘-˘ *.*

Olyan szép, meg ilyesmi...

De hallani még jobb, még szebb, még érdekesebb ^^ KATT!

Nah, egyéb hírek:

Ramy visszajött a kariba ^^ (áá, nem hiányzott senkinek! Á, nem, azért ujjongott az egész honlap, ugye :P:P) Végre ő is ott van, ahová (is) tartozik. (:

Befejeztem a naplómat (ideiglenesen) a 999. oldalon (hihetetlen, de igaz... 5.től kezdve írom, s most megyek 9.-be). Az utolsó mondatot azért nem mondom meg... pedig annyira szeretném!!

Megvolt a beiratkozás... Zuhogott az eső, még szerencse, hogy apám kölcsön tudta kérni a nyomdától a kocsit, különben szétáztunk volna (mondjuk így is, de mindegy... azért feszítek már 11 óta pizsiben :P)... Nem ment olyan nehezen... Megtudtam, hogy 9.B-s leszek..., s 30-an leszünk az osztályban... majdnem 2x annyian, mint az előző osztályomban...

Duf mesélte a Honlapon, hogy náluk a D-sek (ő 10.-es) azt akarták a füzetükre írni, hogy X.D... XDXD

"Milliónyi egyforma osztriga van a tenger fenekén, aztán Isten egyszer kiválasztja az egyiket, és azt mondja, ez más lesz, mint a többi. Belerak egy kis homokszemcsét, és a kagyló gyönyörű gyöngyöt készít..."

Idgie Threadgoode (Sült, zöld paradicsom)

További jó nyaralást! Érezzétek jól magatokat ^^ Azért néha nézzetek be, hátha lesz fenn néhány újdonság, vagy ilyesmi... Strandoljatok sokat, de azért ne égjetek le (úgy, mint, én meg Réka)!! ^^.

ßye: Netta, kis Hayate no Gotoku! rajongó...

Minden, mi fontos...

Minden, ami fontos, egy napon eltűnik majd... mindennap elhagy valami jó, amiért érdemes élnem, de ha el is megy, egyszer majd lehet, hogy visszajön...

,,Csak vidd tovább a dalt

Hisz mindig veled tart.
Ha kihunynak a fények,
A szívedben akkor is ott él majd.
Csak vidd tovább a jót,
hogy hangod velünk szólt
És ott éljen benned,hogy
Nemcsak álom volt,de
a remény mindig megmarad,a lelkedben él
És mi emlékszünk majd rád, ne félj!"

Ha úgy érzed, már minden elvesztettél, akkor gondolj arra, mielőtt a mélybe vetnéd magad, hogy van valaki, akinek te fontos vagy, s aki számára nem élet az élet nélküled...

Nézz le a mélybe, s emlékezz, hátha eszedbe jut még az az ember, s képzeld, ahogyan sír majd... - a temetéseden... Sírj! Sírj, mert csak így adhatod ki magadból azt a keserűséget, ami majdnem a vesztedet okozta...

,,Tudom mi bántja a szívedet
Add nekem most a könnyedet
Az álom, lassan véget ér.
A remény mindig megmarad,a lelkedben él
És mi emlékszünk majd rád, ne félj!"

Sírj, és lépj vissza a peremről, menj, keresd meg azt az embert!

Szükséged van rá... szüksége van rád...

Menj a számodra kijelölt ösvényen, s ne térj le soha, s ne is add fel, bármennyire is szeretnéd! Ne add fel, még akkor se, ha előtted tátong a szakadék, hogy elnyeljen!

Nézz fel az égre, s nevess! Nevess, s ne ess kétségbe, ne hagyd, hogy a bánat eluralkodják rajtad!

Nevess! Mosolyogj! Kacagj! Vihogj! Bazsalyogj! Somolyogj! Egyszerűen: Húzd fel a szád két sarkát a füled felé....

Vége... most már nincs tovább

Egy kissé fura és érdekes, hogy az az osztály, amibe tartoztam, az az osztály, amely a leghülyébb volt mind közül, az az osztály, amelynek létszáma nem haladta meg a 17 főt, az az osztály, amelyben a klikkesedés riasztó méreteket öltött most már nincs.

Elballagtunk. Végigültük azt a sok fárasztó dumát, s kibírtuk a sok hülyeséget, ki könnyezve, ki majdnem nevetve....

Elviseltük azt a sok virágot, amit kaptunk, meg ilyesmi. Egy kicsit váltsunk már hangnemet!

Nah, így jó lesz :D

Szóval a lényeg: a ballagás baromi unalmas volt, fele rokon eltűnt, majd a Felföldit alig találtam meg, hogy átadjam neki a 3. virágot (pedagógus nap, egyéni, ballagás), ami irtó röhejes volt (mármint az, hogy mindegyiket tőlem kapta). Aztán... a húgom szétunta magát, a kardigánját a fejére húzta, úgy énekelte a Szózatot. (Na, enyhe túlzás) Dani és Réka egész jól elvoltak, kifiguráztak néhány beszédet, meg ilyesmi. Én meg idegességemben majdnem elkezdtem röhögni XD. A magassarkú kitörte a lábam, s mikor meneteltünk vissza a teremhez, beakadt a küszöbbe a sarka, s majdnem hasra estem :S

Ittunk pezsgőt, adtam kórót, majd Rékával fél órát vártunk a kocsira :S

Otthon kaja hidegtál, ital: kóla, fanta és traubi.

Ajándékok: bőrtatyó, számítógép, 3 füzet, 2 toll + 1 rotring, 8.000 Ft értékű könyvutalvány (yess) fülbevaló, 2 nyaklánc + 1 kutya alakú kitűző :S

Dani este elment, majdnem odaadtuk nekik Nyervolinkát (az egyik kismacskánk)....

Másnap strand Rékucival, hazaérve rákvörös hát és váll, meg ilyesmi.

Kedden.... a 4 kismacskából 3 eltűnt (név szerint: Tigris, Bleach, Pantalaimon).... csak Nyervolinka van meg, az is keservesen nyávog, de szereti a májaskenyeret.

Egyébként semmi különös. Réka ma megy haza (tegnap sikerült összeveszni vele is meg anyámmal, 8 nap múlva Fót, Rékával most egy kicsit nyűgösen vagyunk el, nem annyira érzem magam vele jól :S

Nah, ennyi a mai beszéd, megyek a Honlapra... remélem van fennt valaki :)

Különös hangulat

Minden, amit szeretnél lehet, hogy egy nap majd az öledbe hull, de te majd nem ismered fel, mert máshogy vártad és másképp.

Ne hidd, hogy álmaid csak neked vannak, ugyanakkor ne reméld, hogy mások majd sajnálni fognak, ha valami balul sikerül - ez olyan nagy gyávaság.

Ne hidd, hogy az élet csak szép lehet, eszmélj rá, hogy semmi sem tökéletes.

Ne próbáld elhinni, hogy az élet könyörtelen, csupa szenvedés, találd meg benne a jót, a gyönyörűt!

Ha valami nem sikerül, ne keseredj el - hiszen ha jobban akarod, akkor majd meglátod, menni fog.

Csak akarni kell...

Szeretni nem könnyű, főleg, ha az illető kést márt a szívedbe, vagy megbéklyózza azt.

A szeretet és az utálat néha ugyanolyan - mindkettő szenvedés.

Ne várj örökké az ajándékra, mert ha vársz, csak annál később érkezik meg.

A szerelmet nem keresni kell, hanem megtalálni!

A kulcsot soha ne keresd, kivéve akkor, mikor ha nem jó a csengő.

De ha nincs otthon senki, akkor nyisd ki az ajtót azzal, amit a kezedben szorongatsz.

Vajon miért pont ezt a szót a legnehezebb kimondani - bocsánat?

Bocsáss meg azoknak, akik kérik, s bocsáss meg azoknak is, akik soha nem kérték, s tovább mételyeznek.

Ne élj vissza másokkal, se mások helyzetével - inkább segíts nekik!

Én pedig köszönöm Ramynak, aki segített ennek a fura hangulat eléréséhez a blogjával! =)