Minden, ami fontos, egy napon eltűnik majd... mindennap elhagy valami jó, amiért érdemes élnem, de ha el is megy, egyszer majd lehet, hogy visszajön...
,,Csak vidd tovább a daltHisz mindig veled tart.
Ha kihunynak a fények,
A szívedben akkor is ott él majd.
Csak vidd tovább a jót,
hogy hangod velünk szólt
És ott éljen benned,hogy
Nemcsak álom volt,de
a remény mindig megmarad,a lelkedben él
És mi emlékszünk majd rád, ne félj!"
Ha úgy érzed, már minden elvesztettél, akkor gondolj arra, mielőtt a mélybe vetnéd magad, hogy van valaki, akinek te fontos vagy, s aki számára nem élet az élet nélküled...
Nézz le a mélybe, s emlékezz, hátha eszedbe jut még az az ember, s képzeld, ahogyan sír majd... - a temetéseden... Sírj! Sírj, mert csak így adhatod ki magadból azt a keserűséget, ami majdnem a vesztedet okozta...
,,Tudom mi bántja a szívedet
Add nekem most a könnyedet
Az álom, lassan véget ér.
A remény mindig megmarad,a lelkedben él
És mi emlékszünk majd rád, ne félj!"
Sírj, és lépj vissza a peremről, menj, keresd meg azt az embert!
Szükséged van rá... szüksége van rád...
Menj a számodra kijelölt ösvényen, s ne térj le soha, s ne is add fel, bármennyire is szeretnéd! Ne add fel, még akkor se, ha előtted tátong a szakadék, hogy elnyeljen!
Nézz fel az égre, s nevess! Nevess, s ne ess kétségbe, ne hagyd, hogy a bánat eluralkodják rajtad!
Nevess! Mosolyogj! Kacagj! Vihogj! Bazsalyogj! Somolyogj! Egyszerűen: Húzd fel a szád két sarkát a füled felé....
1 megjegyzés:
De szépek ezek az idézetek ^^ :)
Megjegyzés küldése