Végül is most nekem nem ez a lényeg... hanem az, hogy írtam egy levelet egy fiúról meg rólam az egyik ismerősömnek (aki a Niki-Nóri-ügyben is segített)... s hát ezt írta vissza:
Egyértelműen tetszel neki! Az, hogy mit tégy, attól függ, mit akarsz. Ha ő is tetszik neked (feltételezem), akkor add tudtára, hogy közeledhet feléd, nem fogod visszautasítani. vagyis ne a cipődet bámuld, hanem nézz a szemébe, mosolyogj, és ne "kukán", csöndben ballagj mellette, hanem beszélgess vele! Meglátod, ettől megjön majd az ő bátorsága is!
Jajj, de örülök neki!
A hülye Lagzi meg kibékült félig a Nikivel, azzal a feltétellel, hogy megváltozik. Én pedig azzal, hogy leszáll azokról a srácokról, akik tetszenek nekünk. Erre ő:
- A Te pasijaidra? Nem is szálltam rá!
- Ja, de nem az enyémre, hanem tavaly a Nikiére! Azt mondtad, hogy mikor a Koni odaadta a tablóképet, megfogta a kezed!
Erre olyan hülyeségeket mondott, hogy égnek állt tőle a hajunk. Azt mondta, hogy eredetileg az övé lenne a kép, mert neki adta, mivel az apjuk ismeri egymást.
- Na, és hogy hivják az apját? - kérdezte a Niki.
- Nem mindegy? - válaszolt hirtelen a Petra. Ebből látszik, hogy nem is igaz... kamuzik.
- Úgy, mint a fiát? Fehér Konrád? - szólt megint a Niki.
- Igen - mondta a Lagzi...
Ám mikor beértünk az osztályba, megkérdeztük a Rénit erről a dologról.
- Fehér Sándornak hívják az apját.
Húúúhhh, szegény Niki tiszta ideg volt (mondjuk én is).
Nah, asszem ennyi mára.
