2009. április 23., csütörtök

=) HAPPY BIRTHDAY (=

 Nah, végre eljött a szülinapom is =) Kaptam néhány pólót meg még nem tudom mit, mewrt csak pénteken ünneplünk.
 Végül is most nekem nem ez a lényeg... hanem az, hogy írtam egy levelet egy fiúról meg rólam az egyik ismerősömnek (aki a Niki-Nóri-ügyben is segített)... s hát ezt írta vissza:

Egyértelműen tetszel neki! Az, hogy mit tégy, attól függ, mit akarsz. Ha ő is tetszik neked (feltételezem), akkor add tudtára, hogy közeledhet feléd, nem fogod visszautasítani. vagyis ne a cipődet bámuld, hanem nézz a szemébe, mosolyogj, és ne "kukán", csöndben ballagj mellette, hanem beszélgess vele! Meglátod, ettől megjön majd az ő bátorsága is! 

 Jajj, de örülök neki!
A hülye Lagzi meg kibékült félig a Nikivel, azzal a feltétellel, hogy megváltozik. Én pedig azzal, hogy leszáll azokról a srácokról, akik tetszenek nekünk. Erre ő:
- A Te pasijaidra? Nem is szálltam rá!
- Ja, de nem az enyémre, hanem tavaly a Nikiére! Azt mondtad, hogy mikor a Koni odaadta a tablóképet, megfogta a kezed!
Erre olyan hülyeségeket mondott, hogy égnek állt tőle a hajunk. Azt mondta, hogy eredetileg az övé lenne a kép, mert neki adta, mivel az apjuk ismeri egymást.
- Na, és hogy hivják az apját? - kérdezte a Niki.
- Nem mindegy? - válaszolt hirtelen a Petra. Ebből látszik, hogy nem is igaz... kamuzik.
- Úgy, mint a fiát? Fehér Konrád? - szólt megint a Niki.
- Igen - mondta a Lagzi...
 Ám mikor beértünk az osztályba, megkérdeztük a Rénit erről a dologról.
- Fehér Sándornak hívják az apját.
Húúúhhh, szegény Niki tiszta ideg volt (mondjuk én is).
Nah, asszem ennyi mára.



2009. április 16., csütörtök

:)(: LOVE :)(:




 Hát, rengeteg dolog történt ugye az elmúlt időben... Például:
- húsvét (minek van, komolyan? Oké, tudom, hogy megtisztulás, meg újjászületés,
 de az szerintem disznóság, hogy csak a srácok kapnak pénzt meg csokit (igaz, a csoki felét én eszem meg...)!!!)
- 3 nap Ken-chanéknál =) (júj, az az ágyazás durva volt XD (éjjeli fél kettőkor hozzáfogtunk az ágyazáshoz, de csak negyed 3-ra végeztünk XD)
- Rengeteg Bleach (Byakuya, Urahara, Ichigo és KENPACHI!!)

- Twilight (egy na
p alatt elolvastam (nem hősködöm... na jó, egy kicsit talán igen)... egész jó volt, bár nekem a könyv háromnegyedénél elegem lett egy kicsit Edwardból)
- Elmaradt naplóírás (olyan sok esemény történt, de lusta vagyok leírni... ÍGY HOGY A FRANCBA TELIK BE A SZÜLINAPOMIG?)

És a lényeg!!
Ma végre valahára, 4 hónap után találkoztam Vele... Akinek szeme, mint a tenger, s úgy tud nézni, hogy megáll az idő... Mintha az egész tested abban a kékségben lenne... mintha átölelne a szemével... (Ugye nem lettem egy kicsit perverz, ugye nem?)

 A naplómból még 30 oldal hátravan... -.- és már csak 6 napom maradt, amiből kettőt kirándulással fogok tölteni (megyek Sátoraljaújhelyre is... oda már rég el akartam menni)... csak tudnám, ki mellé fogok ülni... 
  
 Kaptam visszajelzést egy pályázatról :( Nem hívtak be a döntőbe, csak kaptam egy ócska oklevelet :(

 Jelenleg a suli géptermében ülök, s dumálok a Honlap-beliekkel =) régen beszéltem már velük...
Nah, most jöjjön néhány kép: 

 
Ez itt Yamada Hanatarou =))











Ez pedig Kuchiki Byakuya =))))

2009. március 12., csütörtök

Érző szív

Íme a válasz a levelemre. Semmit sem módosítottam rajta, s talán az előzőn se kellett volna


Kedves elkeseredett 14 éves!

Egyik kedvenc könyvem szabó Magdától az Abigél – most óhatatlanul ez jutott eszembe. Egy bentlakásos lányiskolában játszódik, korod béli lányok között. A főhőst, Ginát osztálytársai kiközösítik (az most mindegy, hogy miért), válogatott módszerekkel gyötrik a lelkét. Gina eleinte sír, ám egy alkalommal nem vesz róluk tudomást, rezzenéstelen arccal viseli az újabb bántást. Előttem van a jelenet, ahogy egyik osztálytársa ezt mondja:

„Ennek víziló lelke van – még csak nem is sír. Akkor meg minek? Nem kellene inkább megbocsájtanunk?”

Erről van szó! A te (volt) barátnőidnek is addig érdekes az egész, amíg látják rajtad, hogy szomorú vagy! Amint azt fogják látni, hogy nem érdekel, nem fognak veled tovább foglalkozni!

A kamaszok sajnos ilyenek – most igyekeznek beazonosítani, kinek hol a helye, mi a szerepe egy adott közegben, egy adott közösségben. Bár ez a viselkedés inkább fiúkra jellemző, hisz nekik a vérükben van az egymással való versengés, a rangsor felállítása. Hát, te most lány létedre találkoztál ezzel – tehát ezt a helyzetet kell ügyesen megoldanod. Szerencsére itt csak 3 lányról van szó, tehát vannak még az osztályodban lányok! Nézz körül köztük, keress magadnak közülük barátnőt, ezekkel a lányokkal pedig próbálj meg nem foglalkozni! Persze, sírhatsz – sírnod is kell, hisz elvesztettél valamit (egy barátságot), ami kedves volt a szívednek, amit most el kell siratnod – de ezt ezután se előttük tedd! Hidd el, minden csoda 3 napig tart: ahogy ezek a lányok azt fogják látni, hogy nem foglalkozol velük, ők sem fognak veled tovább!

Egyébként ez az egész helyzet annak a bizonyítéka, ahogy nem vagy már kislány – megkaptad az első leckét az élettől! Ha visszaemlékszel, óvodában, vagy alsóban ilyesmi elő nem fordulhatott volna! Ezzel a szituációval, ennek kezelésével fontos dologra készülsz most fel lassan-lassan bekövetkező felnőtt életeddel kapcsolatban: akkor is fogsz hasonló helyzetekbe kerülni, akkor is vesztesz majd el barátokat (bár felnőtt korban kicsit mást jelent a barátság, mint a gondtalan tini korban), érnek majd véget szerelmek az életedben, ami hasonló érzésekkel fog járni, és csöppensz majd ki munkahelyi- és egyéb közösségekből. Ezekkel a helyzetetekkel meg kell tanulnod mit kezdeni – mint ahogy mindenkinek. Te most kaptad az első leckét „nagylányságból” – sok sikert hozzá, hogy nagylány módjára birkózz meg vele!

2009. március 3., kedd

Vérző szív

Egy levelet kisebb-nagyobb módosításokkal másolok be ide:

Szia Hópihus ! Én egy 14 és fél éves lány vagyok, s eddig úgy-ahogy boldogan teltek a napjaim, egészen addig, amíg a barátnőm furcsán kezdett viselkedni. Ezt már pénteken is észrevettem, de leginkább akkor jöttem rá, mikor hétfőn megnyertük az irodalom és rajzversenyt. Mikor visszaértünk egy ünnepségről, mondtam neki: -Nyertünk! Erre ő: -És? Kit érdekel? Menj már innen, jó? Ez nagyon letaglózott. Azóta kiestem abból a 4 fős csapatból, ahová eddig tartoztam. S a helyemet a Heni vette át, aki közénk tartozott, s valamiért mindig engem néz, és boldogan mosolyog. Örül, hogy szenvedek a fájdalomtól, amit a Nóri elvesztése okozott. Néhány osztálytársam kiszedte belőle, hogy azért veszett össze velem, mert irányítom őt. Ez félig igaz is. Néha tényleg felmerült bennem, hogy vagy nekem nem kéne rávennem, hogy jöjjön el velem boltba, vagy pedig ne fogadna ennyire szót! Mikor mentünk ki tesiórára, azon agyaltam, hogy páratlanul vagyunk, s párba kell majd dolgozni. Arra gondoltam, hogy majd megkérem az Ildit, legyen velem. Erre a Heni, mint aki olvas a gondolatomban, odaszól az Ildinek: -Ildi, te leszel majd a Nóri párja! - majdnem elbőgtem magam, mint ahogy azt később tettem otthon és a klotyóban. Később hallottam a Nórit: - Páratlanul vagyunk... Ki lesz a ... párja? - a ... lennék én. - Háát, cseszte! - szólt a Heni kárörvendően. Tesiórán végig szenvedtem, s beosztottak a Nórihoz és az Ildihez. Ott észrevettem, hogy a Nóri nem annyira undok velem. A Heni kavarta az egészet, abban biztos vagyok, hogy Ő irányíthassa a Nórit, ami szemétség... Én NEM AKARTAM irányítani a Nórit! Mikor elindultam vissza osztályfőnökire, utánam szólt a Nóri: - Ha ki akarsz engesztelni, akkor változz meg! Erre én, mert harcias természet vagyok: - Nem érdekel! Nincs szükségem rátok! - s közben a könnyeimmel küszködtem. Láttam, ahogy a Heni arca felragyog, és diadalittas mosoly suhan át az arcán. Később aztán az ebédlőben ültem, s láttam, ahogy letelepednek az asztalunkhoz, ahová én nem ülhettem, mert úgyse engedték volna, vagy pedig elmennek onnan. Láttam, ahogy a Heni végig rajtam mosolyog, s a Roxi felröhög. Ez már nagyon elkeserített, s alig ettem a kajából, felkeltem és kimentem. Van még valami, amiről nem szóltam: reggel vettem a Nórinak békítő-csokit, amit a padjára raktam. Erre ő odahívta a Henit, majd a csokoládé 5 perc múlva már visszadobottan hevert a padom mellett. Rajzszakörön a Nóri 1 évvel fiatalabb barátnője is szekált. Mikor meséltem a Fanninak (ő legalább szeret), hogy kaptam a Viktortól myvipen 2 szívet, ezt mondta: -Júúj, de gyerekes vagy! - s onnantól kezdve nem volt nyugta. Már-már elbőgtem magam, de nem akartam ezt az örömet megszerezni neki. Most mondd meg, mi tévő legyek? Úgy fáj az egész, hogy szenvedés számomra minden. Kérlek, segís! A fórumon viszont nem tudok ott lenni, sajna. Megkérhetnélek arra, hogy leírod nekem? Köszönöm, ha segítesz! Inylány, a kétségbeesett, vérző szívű lány És bocsáss meg, hogy ilyen hosszúra sikeredett a levelem!

Ez lenn az a levél. Az egész napom olyan borzalmasan sikerült, hogy ... nem tudom....

2009. február 11., szerda

Bleach I.

Nah, itt is vagyok, most igyekszem egy kicsivel többet írni. (végre-valahára találtam franciabugyit).
Közben anyámnak meséltem néhány Bleach-es poént, de nem írom le őket, mert úgyse értenétek :P
Néhány aranyköpés:

Az egyesült nemzetiség létrehozta az ENSZ-t.

A gesztenyesütögető néni kiállt a sarokra és odacsalogatta az embereket a szagával.

Őseink nem érhették meg a haláluk napját, mert rendszerint előbb elhullottak a csatamezőn.

A Szent Jobb István király balkeze volt.


Elküldtem egy pályázatra néhány művemet, majd meglátom, mi lesz (álmodik a nyomor).
Abból a napból viszont elegem van.
1. Bekrepált a nyomtatóval rendelkező számítógép a sulikönyvtárban.
2.Ezért el kellett mennem a városi könyvtárba, ahol oldalanként 40 Ft-ot kell fizetni.
3.Elromlott ott a nyomtató, ezért 4 oldal helyett 8-at nyomtatott.
4.A postán meg fél órát kellett várakoznom!!!

A mai nap röviden:
Szóval esett az eső reggel, mikor felébredtem. Ez még önmagában nem volna baj, ha lenne kocsink (magánühyeket majd később), de mivel nincs, ezért fél órát gyalogolhatok a suliig.
Az első sarkon rájöttem, hogy nem raktam be a táskámba a felvételis lapot, amit alá kellett írni és mára vinni kéne. Nem fordultam vissza, mert különben elkések.
A második sarkon átázott a csizmám.
A harmadik sarkon egy nagy pocsolya volt, amibe direktből belehajtott egy autó, dézsányi vizet zúdítva rám (A rohadt életbe már!!!!) Úgy néztem ki, mint egy vízember.
Tesiórán beszót a hülye Ica (egyébként fiú, csak göndör haja van, ezért átneveztem Mangal Icára), hogy a sorversenyben miattam vesztettünk (ami nem igaz, mert én nem ejtettem el a labdát, nem úgy mint a Joci! Aki ráadásul jól vállba dobott azzal a szar medicinnel! Na jó, akkor tényleg elejtettem... de akkor sem én vagyok a hibás!!).
Aztán a hülye, szadista Komáromi meg mondta, hogy nem is csináltam semmit órán (nem tehetek róla, hogy mindig akkor nézett oda, mikor a konvektoron ültem!! Egyébként KIVÉTELESEN!!! tényleg csináltam valamit, nem úgy mint ő, aki egész órán a zsámolyon ücsörög!!)
Aztán mikor a barátnőmmel beültünk a napközibe (ő a napközis, én csak úgy beülni szoktam), a Holló elkezdett dumálni nekünk és nem akarta abbahagyni....
A nap fénypontja: 1. Kikaptam a töri tzmet.
2. németből kaptam egy kis 5-öst (Ez nagy szó, mert a némettanár, Szőkenő, tudat alatt engem nagyon utál, csak nem tudom miért. Olyan szinten, hogy kérdez valamit és meg se várja, hogy válaszoljak, már mondja is a választ ezzel a hozzászólással:
- Hát ezt sem tudod! - ilyenko úgy belerúgnék valamibe!! (mondjuk a Szőkenőbe) Na jó, azért nem, de rohadtul dühös vagyok!!!)

A képen Yamada Hanatarou látható, az egyik kedvenc szereplőm a Bleach-ből. Kicsit ididóta, de pont azért szeretem!
Nem lehetne azt mondani, hogy ez volt életem legjobb napja...
Ráadásul mindjárt Valentin-nap!!!
Nem mintha eddig bárkitől is kaptam volna valamit... Én ose kapok semmit, csak irgykedek a többiekre...
Néhány kép a végire:
Bleach_ichigo_and_rukia_by_hyatt_ayanami.jpg (300×300)

ichirukialove11.jpg (400×571)

2009. február 8., vasárnap

Betegség -.-

Na beteg lettem, hányok, nagyon jó :S Pont erre vágytam! Pont erre!
Kaptam billentyűzetet meg egeret.
Nincsen kedvem túlságosan írni, majd otthon, vagy suliban :S mikor jobban leszek....
Remélem nem betegszem le nagyon, mert pompon picsa azért akarok lenni!!
Nem olyan rossz...

2009. február 6., péntek

Franciabugyi

Na, hát itt vagyok már megint, ugye! A farsangon pompongirl-ök leszünk (HSM elméletileg, gyakorlatilag....)
Ez volt a marhaság. Jöjjön a valami más is!
Szóval írtam a Tominak myvipen és visszaírt!!!!! (Nem, nem vagyok belé szerelmes, csak írtam neki!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) Majd holnap kimásolom, ma más nincsen kedvem :S
Kaptam a nagyszüleimtől egeret ( a szg-hez). Ez tök meglepő. ugyanis soha semmit nem adnak ,,csak úgy". Sőt, még lementek a Tesco-ba billentyűzetet is nézni. Hogy mik nem vannak!
Tegnap a Nikivel elmentünk franciabugyit nézni (kell a picsasághoz). Az aztán minden volt, csak normális vásárlás nem! (Mondjuk mikor vagyunk mi normálisak, ugye) Találtunk nagy nehezen franciabugyit, de az meg fehér volt :S
- Ez az! Fekete! - kiáltunk fel és megemeljük.
Utána perceken keresztül fuldoklunk a röhögéstől. Csipkés volt, ugyanis.
Na, miután végigolvastad ezt a hatalmas ökörséget, térjünk át a felvételire.
Nyelvtan: 50/43
Matek: 50/27 (nem bírtam befejezni)
Na, szerintem ennyi mára.