2008. december 3., szerda

A szakadék szélén

 Na, itt is volnék, megint. Tegnap eléggé kiborítottam a Honlapon a többieket, aminek következtében leszavaztak. Vagyis:
Mi a véleményed ..... - ról? (a .... a nevemet tartalmazza, amelyet nem kívánok nyilvánosságra hozni!!)
Kedves lány (3)
Nagyon bírom (1)
Nagyon aranyos, szeretem (1)
Túl lázadó (0)
Utálom (1)
Hülye (6)
Semmit se tud (1)
Kedvencem a chaten (0)

Mondjuk megértemeltem. Elkezdtem nekik sírni a matek miatt, aztán mondtam olyat, amit nem kellett volna (,,Engem itt úgysem szeret senki!"). Erre persze mondták, hogy szeretnek (egy nagy-nagy ölelés Sósznak, Sakurannának, Bencének, Gyurinak! =)) Persze szerintem csak azért mondták, hogy megvigasztaljanak. Mindenesetre elég undorító lehettem. 
 Ma meg bioszból írtunk és összekevertem a vörösvérsejteket a fehérekkel. Jobban mondva: elfelejtettem. Egész órán az egereket itattam. Na, jó, nem egészen. Inkább szétáztattam a hajamat, ami most taknyos-könnyes lett. Úgyis meg kell mosni, szóval túléli. Bocs, hogy ilyen gusztustalan vagyok, hát ez van. 
 Nagyon lehangolt vagyok, valószínúleg.... nemtom. Kábé úgy érzem magam, mint Rosa van Dijk a Hogyan éljük túl a mosolyszünetet-ben (Aki még nem olvasta, annak irány a könyvtár!!!!), azzal a különbséggel, hogy az én anyám nem depis és nincs egy pólyás kisöcsém, akit nekem kell gondoznom :S. Egyébként stimmel. Nyelvtanon is majdnem sírtam, úgy, mint Rosa. 
 Lehet, hogy azt gondolod, a biosz miatt vagyok ilyen, de ez nem igaz. A biosz miatt is, de nemcsak azért. (Anyám egyébként totál kiakadna, ha látná, mit írok) Úgyhogy én most Önsassz (ÖNmagát Sajnáló Anyám SZerint) vagyok, ami borzalmas. 
Egy jó tanács a végire: NE EGYÉL MEG EGYMÁS UTÁN 6 SNICKERS CSOKIT!!!!!!!!!!!!!

Üdv: Iny

Nincsenek megjegyzések: