Fóótt!! ^^ avagy a nyár fénypontja :)

Na, itt vagyok jó sok idő után :) Igaz, hogy megint csak néhány napra, de ez van.

Szóval... nézzük Fótot!

Idén is baromi jól éreztem magam, s idén is sírtam utána, s idén is ugyanazt a zenét hallgattam, mikor hazajöttem, mint tavaly.

A harmónium-tanárom idén a Kolba Hajni lett, aki egyben a szobafelelősünk is volt.

Az énektanárom ismét a Bence Zsófi volt, aki megint együtt tanított minket az Orsival. (Elméletileg egy órán egyszerre csak egy embert taníthat, de nem baj. Jobb volt így =))

Szolfézsból totál véletlen a B csoportba kerültem (a 2. legrosszabba... tavaly A-s voltam, ahová azok kerülnek, akik totál bénák szolfézsból). A véletlen alatt tippelést kell érteni... Ha nem tippeltem volna, akkor én is a Rékáékkal együtt lehettem volna az A-ban....

A szobatársaim a következők: Duhonyi Niki, Munkácsi Gabi, Szekeres Orsi, Bácsi Réka, Bertalan Betti, Kaiser Kitti. Megint a 9. szobában voltam :)

Nézzük az eseményeket:

1. Vettem egy olcsó, kínai nyakláncot,amire kínai jel volt festve. Mikor kibontottam, rögtön szétesett. Kitti és Orsi megjavították, igaz, hogy megégették közben a kezüket az öngyújtóval, mikor megpróbálták elvékonyítani a nyaklánc zsinegjét.

2. Niki megtanított minket csomózott karkötők készítésére. Tudok szívmintásat, meg nyílhegyeset :)

3. Tök poén volt, mikor Niki azzal hülyült, hogy tud jósolni:

-Mmmm... holnap meghal Michael Jackson! Mmmm...

Néhány perc múlva bejön a Gabi:

- Hallottátok? Meghalt Michael Jackson!

4. Jövök fel szolfézsról csigalassúan, találkozok a Borival:

- Mi a baj, ...? (a... a nevemet tartalmazza)

- Semmi.

- Csak mert úgy nézel ki, mint aki szolfézsról jön!

5. Volt énekverseny is, ahol meglepő módon most nem én lettem az utolsó ( mert tavaly én voltam, ugye :P) 51 éneket tudtam, s az éneklésre 30/23 pontot szereztem. Ezzel lettem utolsó előtti. Mögöttem a Rozsnyai Gábor volt 50 énekkel.

6. Tök poén volt, mikor még a tanfolyam (tanfolyam! Nem tábor!) elején valamelyik éjszaka hülyültünk a Nikivel, meg a Kittivel. Nem tudtuk, hogy az Orsi alszik-e már, vagy sem, ezért elhatároztuk, hogy kicsi-a-rakást fogunk csinálni. Fölkerekedtünk, s a röhögéstől fulladozva odaálltunk az Orsi ágyához.

- Mi van? - nézett fel ránk, én meg olyan erővel kezdtem el nevetni, hogy rádőltem a Kitti ágyára (ami az Orsié mellett állt.).

Azon az éjszakán még el akartam menni a klotyóra vízért, hogy ha netán rámjönne a köhögs (allergia :S), akkor legyen nálam víz. Elindultunk kerülő úton a Kittivel, miután kábé fél órát vártunk, hogy kijöjjön onnan az összes illető, aki bent van. Már majdnem odaértünk, mikor zajt hallottunk. Gyorsan lekuporodtunk egy harmónium mögé, s majnem kirobbant belőlem a vihogás, mikor eszembe jutott, milyen képet vágnának a tanárok, hogyha fölfedeznének itt minket, egy harmónium mögött kuporodva. De aztán nem jött senki, s a klotyó előtt észrevettem, hogy vannak benn, úgyhogy gyorsan visszaiszkoltunk. Később megoldottuk a vízügyet, meg a fogmosást is az ablaknál XD.

Ha még eszembe jut valami jó poén, vagy valami, akkor azt is leírom ^^

Hiányzik Fót, pedig már 12 napja jöttünk el onnan... Eddig minden álmom ott játszódott le :S

És még van egy év!!!!!Wááááh!!!! :S:(:[

Na hello: Inylány :P

Egy végzetes találkozás egy fiú és egy lány számára

Na, most mesélek egy kicsit. Útravalóul, amíg nem leszek itthon (mert hát megyek Fótra 24-én, s csak 12-én térek haza, de két nappal utána meg kiruccanunk Szerbiába :])

Raktam fel néhány dolgot a blogomra:

- szerelmi kalkulátor (írd be 2 személy nevét, s kiadja, hány %-ig szerelmesek egymásba. Tudom, hogy nagy hülyeség, de kit érdekel?)

- számológép (arra a zöld feliratra kell kattintani, akkor indul el :P)

- naptár (ezt nem részletezem)

- Térkép (beírod, honnan hová akarsz menni)

Nah, de jöjjön a mese :P (tudom, hogy hülye vagyok, nem kell mondani. Egyébként az alapötlet a Hayate no Gotoku! 1. részéből jött)

ITT megnézhető:

Egy fiú és egy lány végzetes találkozása

Borongós, téli nap volt (mondjuk milyen legyen télen XD), a fagy már csípte a lány ujjait, a hideg bemerészkedett a kabátja alá, sőt, még a zoknijába is, s azon tűnődött, hogy vajon nem fagy-e halálra, mielőtt hazaér. Lábait ritmusosan rakosgatta egymás elé, már nem is érezte őket, annyira elgémberedtek. Füle sajgott, fogai egymáshoz koccantak. Fázott.

A fiú éppen hazafelé vánszorgott, s igyekezett nem figyelni a szél zúgására, ami nagyon irritálta a fülét. Felvette kesztyűjét, bekötötte csizmája fűzőjét, s tovább baktatott. Ekkor vette észre a lányt. Szegény már remegett a hidegtől, szája, és körmei lilák, orra és arca piros.

A lány már nagyon fázott. Muszáj volt megállnia, lábai majdnem felmondták a szolgálatot az út kellős közepén, s majdnem elgázolta egy autó. Hát igen. Ez nem az ő napja. Már csak ezért se, mert tesiórán már megint fejbetalálta egy medicinlabda, s frontálisan ütközött az öltözőajtóval. No meg ott van a kémia... Hát, igen... a dogát már megint elszúrta, s megint kapott egy nagy karót. Na, de sebaj... Majdcsak túléli valahogy... S akkor meglátta a fiút (szappanoperába illő jelenet XD)... aki szembejött vele... (Mindenki képzelje el olyannak őket, ameilyennek akarja... most ezzel nem akarok vacakolni :P)

A fiú észrevette, hogy a lány nézi (mondtam, hogy szappanopera :P), s akkor fellángolt a szívében valami... amit eddig még nem érzett soha egyetlen lány iránt... (na, ne már! Ez túl csöpögős! Komolyan, ez már annyira szirupos, hogy kenyeret lehetne alája tartani... :S)

Szóval a srác és a lány tekintete találkozott, s akkor a srácnak eszébe ötlött valami...

- Bocs, de te nem vagy beteg? Csak mert fázol! - mondta a lánynak.

- Tudtommal nem... meg különben is, mit csinál az ember télen, ha nem fázik? - méltatlankodott, s otthagyta a srácot, s a fiú menet közben végig hátrafele tekintgetett. Egészen addig, amíg össze nem ütközött egy járókelővel:

- Előre nézz, ne hátra! - kiabált rá a néni, majd (miután látta, hogy a fiú egyik fülén be, a másikon ki a mondókája) elszelelt.

A lány pedig csak ment, mendegélt tovább....

Tudom, hogy ez hatalmas nagy hülyeség, meg minden, de pont azért írtam. Legalább lehet rajta röhögni (amit nem nagyon hiszek :P)....

Nah, egy kis Ramytól tanult idézés:

,,Kettőnk jövője, melyet a Föld kezébe helyeztünk...
Szárnyra kel egy szélroham által.
Annyira unalmas duzzogni...
Vagy a végzeted ellen veszteni...
Nagyon szánalmas dolog!
Igazadat hazugság szülte...
Csak sajnálat jutott osztályrészül...
Ám ha elszántan próbálod, bármit megtehetsz
Hatalmas hullámok csapkodnak felettem...
Ám mégis hagyom, hogy sodorjon az ár.
Félreértett érzések...
Célt révesztett remények...
Higyj bennük erősen, s egy nap majd valóra válnak.
Fussunk hát tova, s verjük fel az út porát...
Úgy, mint a szeszélyes szellő."

Nah, ez nekem annyira tetszik ˘-˘ *.*

Olyan szép, meg ilyesmi...

De hallani még jobb, még szebb, még érdekesebb ^^ KATT!

Nah, egyéb hírek:

Ramy visszajött a kariba ^^ (áá, nem hiányzott senkinek! Á, nem, azért ujjongott az egész honlap, ugye :P:P) Végre ő is ott van, ahová (is) tartozik. (:

Befejeztem a naplómat (ideiglenesen) a 999. oldalon (hihetetlen, de igaz... 5.től kezdve írom, s most megyek 9.-be). Az utolsó mondatot azért nem mondom meg... pedig annyira szeretném!!

Megvolt a beiratkozás... Zuhogott az eső, még szerencse, hogy apám kölcsön tudta kérni a nyomdától a kocsit, különben szétáztunk volna (mondjuk így is, de mindegy... azért feszítek már 11 óta pizsiben :P)... Nem ment olyan nehezen... Megtudtam, hogy 9.B-s leszek..., s 30-an leszünk az osztályban... majdnem 2x annyian, mint az előző osztályomban...

Duf mesélte a Honlapon, hogy náluk a D-sek (ő 10.-es) azt akarták a füzetükre írni, hogy X.D... XDXD

"Milliónyi egyforma osztriga van a tenger fenekén, aztán Isten egyszer kiválasztja az egyiket, és azt mondja, ez más lesz, mint a többi. Belerak egy kis homokszemcsét, és a kagyló gyönyörű gyöngyöt készít..."

Idgie Threadgoode (Sült, zöld paradicsom)

További jó nyaralást! Érezzétek jól magatokat ^^ Azért néha nézzetek be, hátha lesz fenn néhány újdonság, vagy ilyesmi... Strandoljatok sokat, de azért ne égjetek le (úgy, mint, én meg Réka)!! ^^.

ßye: Netta, kis Hayate no Gotoku! rajongó...

Minden, mi fontos...

Minden, ami fontos, egy napon eltűnik majd... mindennap elhagy valami jó, amiért érdemes élnem, de ha el is megy, egyszer majd lehet, hogy visszajön...

,,Csak vidd tovább a dalt

Hisz mindig veled tart.
Ha kihunynak a fények,
A szívedben akkor is ott él majd.
Csak vidd tovább a jót,
hogy hangod velünk szólt
És ott éljen benned,hogy
Nemcsak álom volt,de
a remény mindig megmarad,a lelkedben él
És mi emlékszünk majd rád, ne félj!"

Ha úgy érzed, már minden elvesztettél, akkor gondolj arra, mielőtt a mélybe vetnéd magad, hogy van valaki, akinek te fontos vagy, s aki számára nem élet az élet nélküled...

Nézz le a mélybe, s emlékezz, hátha eszedbe jut még az az ember, s képzeld, ahogyan sír majd... - a temetéseden... Sírj! Sírj, mert csak így adhatod ki magadból azt a keserűséget, ami majdnem a vesztedet okozta...

,,Tudom mi bántja a szívedet
Add nekem most a könnyedet
Az álom, lassan véget ér.
A remény mindig megmarad,a lelkedben él
És mi emlékszünk majd rád, ne félj!"

Sírj, és lépj vissza a peremről, menj, keresd meg azt az embert!

Szükséged van rá... szüksége van rád...

Menj a számodra kijelölt ösvényen, s ne térj le soha, s ne is add fel, bármennyire is szeretnéd! Ne add fel, még akkor se, ha előtted tátong a szakadék, hogy elnyeljen!

Nézz fel az égre, s nevess! Nevess, s ne ess kétségbe, ne hagyd, hogy a bánat eluralkodják rajtad!

Nevess! Mosolyogj! Kacagj! Vihogj! Bazsalyogj! Somolyogj! Egyszerűen: Húzd fel a szád két sarkát a füled felé....

Vége... most már nincs tovább

Egy kissé fura és érdekes, hogy az az osztály, amibe tartoztam, az az osztály, amely a leghülyébb volt mind közül, az az osztály, amelynek létszáma nem haladta meg a 17 főt, az az osztály, amelyben a klikkesedés riasztó méreteket öltött most már nincs.

Elballagtunk. Végigültük azt a sok fárasztó dumát, s kibírtuk a sok hülyeséget, ki könnyezve, ki majdnem nevetve....

Elviseltük azt a sok virágot, amit kaptunk, meg ilyesmi. Egy kicsit váltsunk már hangnemet!

Nah, így jó lesz :D

Szóval a lényeg: a ballagás baromi unalmas volt, fele rokon eltűnt, majd a Felföldit alig találtam meg, hogy átadjam neki a 3. virágot (pedagógus nap, egyéni, ballagás), ami irtó röhejes volt (mármint az, hogy mindegyiket tőlem kapta). Aztán... a húgom szétunta magát, a kardigánját a fejére húzta, úgy énekelte a Szózatot. (Na, enyhe túlzás) Dani és Réka egész jól elvoltak, kifiguráztak néhány beszédet, meg ilyesmi. Én meg idegességemben majdnem elkezdtem röhögni XD. A magassarkú kitörte a lábam, s mikor meneteltünk vissza a teremhez, beakadt a küszöbbe a sarka, s majdnem hasra estem :S

Ittunk pezsgőt, adtam kórót, majd Rékával fél órát vártunk a kocsira :S

Otthon kaja hidegtál, ital: kóla, fanta és traubi.

Ajándékok: bőrtatyó, számítógép, 3 füzet, 2 toll + 1 rotring, 8.000 Ft értékű könyvutalvány (yess) fülbevaló, 2 nyaklánc + 1 kutya alakú kitűző :S

Dani este elment, majdnem odaadtuk nekik Nyervolinkát (az egyik kismacskánk)....

Másnap strand Rékucival, hazaérve rákvörös hát és váll, meg ilyesmi.

Kedden.... a 4 kismacskából 3 eltűnt (név szerint: Tigris, Bleach, Pantalaimon).... csak Nyervolinka van meg, az is keservesen nyávog, de szereti a májaskenyeret.

Egyébként semmi különös. Réka ma megy haza (tegnap sikerült összeveszni vele is meg anyámmal, 8 nap múlva Fót, Rékával most egy kicsit nyűgösen vagyunk el, nem annyira érzem magam vele jól :S

Nah, ennyi a mai beszéd, megyek a Honlapra... remélem van fennt valaki :)

Különös hangulat

Minden, amit szeretnél lehet, hogy egy nap majd az öledbe hull, de te majd nem ismered fel, mert máshogy vártad és másképp.

Ne hidd, hogy álmaid csak neked vannak, ugyanakkor ne reméld, hogy mások majd sajnálni fognak, ha valami balul sikerül - ez olyan nagy gyávaság.

Ne hidd, hogy az élet csak szép lehet, eszmélj rá, hogy semmi sem tökéletes.

Ne próbáld elhinni, hogy az élet könyörtelen, csupa szenvedés, találd meg benne a jót, a gyönyörűt!

Ha valami nem sikerül, ne keseredj el - hiszen ha jobban akarod, akkor majd meglátod, menni fog.

Csak akarni kell...

Szeretni nem könnyű, főleg, ha az illető kést márt a szívedbe, vagy megbéklyózza azt.

A szeretet és az utálat néha ugyanolyan - mindkettő szenvedés.

Ne várj örökké az ajándékra, mert ha vársz, csak annál később érkezik meg.

A szerelmet nem keresni kell, hanem megtalálni!

A kulcsot soha ne keresd, kivéve akkor, mikor ha nem jó a csengő.

De ha nincs otthon senki, akkor nyisd ki az ajtót azzal, amit a kezedben szorongatsz.

Vajon miért pont ezt a szót a legnehezebb kimondani - bocsánat?

Bocsáss meg azoknak, akik kérik, s bocsáss meg azoknak is, akik soha nem kérték, s tovább mételyeznek.

Ne élj vissza másokkal, se mások helyzetével - inkább segíts nekik!

Én pedig köszönöm Ramynak, aki segített ennek a fura hangulat eléréséhez a blogjával! =)

=) HAPPY BIRTHDAY (=

 Nah, végre eljött a szülinapom is =) Kaptam néhány pólót meg még nem tudom mit, mewrt csak pénteken ünneplünk.

 Végül is most nekem nem ez a lényeg... hanem az, hogy írtam egy levelet egy fiúról meg rólam az egyik ismerősömnek (aki a Niki-Nóri-ügyben is segített)... s hát ezt írta vissza:

Egyértelműen tetszel neki! Az, hogy mit tégy, attól függ, mit akarsz. Ha ő is tetszik neked (feltételezem), akkor add tudtára, hogy közeledhet feléd, nem fogod visszautasítani. vagyis ne a cipődet bámuld, hanem nézz a szemébe, mosolyogj, és ne "kukán", csöndben ballagj mellette, hanem beszélgess vele! Meglátod, ettől megjön majd az ő bátorsága is! 

 Jajj, de örülök neki!

A hülye Lagzi meg kibékült félig a Nikivel, azzal a feltétellel, hogy megváltozik. Én pedig azzal, hogy leszáll azokról a srácokról, akik tetszenek nekünk. Erre ő:

- A Te pasijaidra? Nem is szálltam rá!

- Ja, de nem az enyémre, hanem tavaly a Nikiére! Azt mondtad, hogy mikor a Koni odaadta a tablóképet, megfogta a kezed!

Erre olyan hülyeségeket mondott, hogy égnek állt tőle a hajunk. Azt mondta, hogy eredetileg az övé lenne a kép, mert neki adta, mivel az apjuk ismeri egymást.

- Na, és hogy hivják az apját? - kérdezte a Niki.

- Nem mindegy? - válaszolt hirtelen a Petra. Ebből látszik, hogy nem is igaz... kamuzik.

- Úgy, mint a fiát? Fehér Konrád? - szólt megint a Niki.

- Igen - mondta a Lagzi...

 Ám mikor beértünk az osztályba, megkérdeztük a Rénit erről a dologról.

- Fehér Sándornak hívják az apját.

Húúúhhh, szegény Niki tiszta ideg volt (mondjuk én is).

Nah, asszem ennyi mára.

:)(: LOVE :)(:

 Hát, rengeteg dolog történt ugye az elmúlt időben... Például:

- húsvét (minek van, komolyan? Oké, tudom, hogy megtisztulás, meg újjászületés,

 de az szerintem disznóság, hogy csak a srácok kapnak pénzt meg csokit (igaz, a csoki felét én eszem meg...)!!!)

- 3 nap Ken-chanéknál =) (júj, az az ágyazás durva volt XD (éjjeli fél kettőkor hozzáfogtunk az ágyazáshoz, de csak negyed 3-ra végeztünk XD)

- Rengeteg Bleach (Byakuya, Urahara, Ichigo és KENPACHI!!)

- Twilight (egy na

p alatt elolvastam (nem hősködöm... na jó, egy kicsit talán igen)... egész jó volt, bár nekem a könyv háromnegyedénél elegem lett egy kicsit Edwardból)

- Elmaradt naplóírás (olyan sok esemény történt, de lusta vagyok leírni... ÍGY HOGY A FRANCBA TELIK BE A SZÜLINAPOMIG?)

És a lényeg!!

Ma végre valahára, 4 hónap után találkoztam Vele... Akinek szeme, mint a tenger, s úgy tud nézni, hogy megáll az idő... Mintha az egész tested abban a kékségben lenne... mintha átölelne a szemével... (Ugye nem lettem egy kicsit perverz, ugye nem?)

 A naplómból még 30 oldal hátravan... -.- és már csak 6 napom maradt, amiből kettőt kirándulással fogok tölteni (megyek Sátoraljaújhelyre is... oda már rég el akartam menni)... csak tudnám, ki mellé fogok ülni... 

  

 Kaptam visszajelzést egy pályázatról :( Nem hívtak be a döntőbe, csak kaptam egy ócska oklevelet :(

 Jelenleg a suli géptermében ülök, s dumálok a Honlap-beliekkel =) régen beszéltem már velük...

Nah, most jöjjön néhány kép: 

 

Ez itt Yamada Hanatarou =))

Ez pedig Kuchiki Byakuya =))))